​

 “A konszenzus a soha el nem ért horizont.“

 

/Jean-François Lyotard/

 

 

A kiállításon bemutatkozó művészek együttműködése a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában kezdődött.

A résztvevők különböző területekről érkeztek: Áfrány Gábor és Sztojánovits Andrea az MKE Intermédia tanszékén végzett, Harsányi Réka és Laczkó Juli a MOME vizuális kommunikáció szakán tanult, Szűcs Réka irodalomtörténészből lett kísérleti filmes alkotóvá, míg doktori témavezetőjük, Szegedy-Maszák Zoltán eredetileg festő, majd intermédia szakon szerzett diplomát.

A csoport tagjainak együttműködése éppen ebből a soknézetű szempontrendszerből adódóan érdekes: egészen különböző generációk, művészeti alapállások, médiumok párbeszéde adja közös megszólalásuk markáns összhangzatát.

A kiállítás keretében való közös megjelenésük erejét az egyén és közösség szabad és kritikus párbeszéde, a nyitottság, s az egymás gondolkodásmódja iránti őszinte érdeklődés adja, mely közös és egyéni műveikben egyaránt érzékelhető, tapintható.

A Wim Wenders filmjére utaló “A dolgok állása” (munka)cím a különböző művészeti alapállásokat egymás mellé helyező csoportos kiállítás esetében nyilvánvalóan többjelentésű: egyrészről szelíden utal arra, hogy a párbeszéd az alkotó egyén és az alkotócsoport (metaforikusan a társadalom) között sohasem mentes a konfliktusoktól.

Másrészt felteszi a kérdést, hogy valójában mi is az a “valóság”, melyre a kortárs művész reagálni hivatott: voltaképpen mit vesz filmre oly elkeseredetten Wenders záró jelenetében a kamerát fegyverként maga elé tartó rendező?

 

• A kiállításon szereplő művek rövid leírása, koncepciója

 

Áfrány Gábor médiaművész, aki pályájának kezdetén profi fotográfusként dolgozott, s több elismerést szerzett a sajtófotó és a kortárs tánc fotózásának területén. A hivatásszerűen művelt, elismert fényképész-újságíró háttér máig meghatározó műveiben: a digitális képrobbanás utáni állapottal foglalkozik, a pixelekre bontott, számszerűsített látvány felvetette kérdések foglalkoztatják, képeinek témája többek közt a legkevesebb megszámlálható mennyiségű képpontból összeállított képként értelmezhető látvány, a “vizuális érzékelési minimum”.

Harsányi Réka és Laczkó Juli közös műve a közös térben való mozgás kulturális dinamikájával foglalkozik. A különböző úti célokkal haladó elemek közötti mozgásbeli viszonyrendszer ismétlődő reakciók összessége, melyben leképződik, illetve lelepleződik az adott kultúrára jellemző hatalmi hierarchia, illetve annak hiánya, vagy jellege. A közlekedő elemek szükségszerűen viszonyba kerülnek egymással, mely viszony matematikai műveletekre bontva véges variációkban valósul meg, a közlekedési szabályok ezeknek a műveleteknek közmegegyezés szerinti szabályozása. Céljuk egy olyan virtuális térben megvalósuló részvételi installáció létrehozása, melyben a résztvevők fizikai testükkel tapasztalják meg a különböző kultúrák közlekedési rendszabályaiban rejlő társadalmi valóságok árnyalatait, s lépéseik, irányaik, döntéseik azonnali visszahatást eredményeznek.

Szegedy-Maszák Zoltán lentikuláris képsorozatai a mindennapok cselekvéseit, a puszta létfenntartáshoz kapcsolódó javítgatásokat, illetve az ezekhez használt kéziszerszámokat mutatják be térbeli, többnézetű kép-tárgyak keretei közt - melyet szó szerint is érthetünk, hiszen sorozataiban egymás mellé keretezett, többnézetű kép-töredékekből építkezik, melyek a nézőpont függvényében változó fotográfiákat villantanak fel a kiállításlátogató előtt. A képek témája pedig a mindennapi létfenntartással, vagy, ahogy mondani szoktuk, a ház körüli teendőkkel, a szűkebb közösség, a család és az egyén feladataival kapcsolatos.

Sztojánovits Andrea közel tíz éve a digitális képalkotás egyik határterületével, improvizatív audiovizuális performanszokkal, elterjedtebb nevén VJ-zéssel foglalkozik elméletben és gyakorlatban egyaránt. Művészeti tevékenysége szempontjából meghatározó a VJ-kultúra, látványvilág és gondolkodásmód transzportálása a „hagyományos” képzőművészeti területekre, legyen szó installációról vagy performanszról. A kiállításon bemutatkozó “Transzelektronika” című live actjéről: “A transzcendencia átélése érzetekben ugyan tapasztalható, de ugyanakkor leírhatatlan és megfogalmazhatatlan pillanat, vagy pillanatok sokaságát összefonó érzékelési út. A digitális zene és a kép együttes jelenléte anyagtalan valami, vagyis egy szinten transzcendens konverziók folyamata. A folyamat a live act alatt elektronikus audiovizuális, a fizikai térben megjelenő experimentális projektben valósul meg.”

Szűcs Réka gyakran keskenyfilmet is felhasználó rövidfilmjei dialógus nélküli, a narratívát szisztematikusan lebontó, koreografikus művek. Ha úgy tetszik, táncfilmek.

A Super 8-as filmből és arra reflektáló kortárstánc szólóból, mozgókép-, hang-, fény- és szaginstallációból álló Elemi tisztesség - kapcsolat-analízis Cordiner-módszerrel című munkájában egy kapcsolat fizikai és mentális terének megidézésén keresztül gondolkodik a duális és szinguláris identitás mibenlétéről.

Mi a túlélés záloga? A szinguláris identitás felépítése a dualitás teljes lerombolásával, vagy netán mindkettőnek fokozatos, maradéktalan, visszavonhatatlan lebontása - feloldódás valami identitás nélküli, testetlen nagy közös egészben?

A fekete-fehér keskenyfilmre forgatott Wild Horses mitikus roadmovie formájában az egyén belső szabadságának útkereséséről szól, az utazás toposzát mexikói indián rítusok által megidézve.  

 

• A kiállítás dokumentációja